Reviczky Gyula

Egy kis lánynak

Mint az árnyék, ha ragadja
Röpke szellő, jobbra-balra
Lebeg, illan... ismered?
Kikelet világos árnya,
- Játszi szellő veti-hányja -
Ilyenek a gyermekek.
Harmateső, gyönge szellő,
Virágágyon átszökellő
Szivárvány és napsugár:
Mind egymás nyomába' jár.

Bárányfelhő a te gondod,
Az oh-t és jaj-t sirva mondod,
De nevetsz a köny alól
S könnyeidnek nincsen ára;
Délszak égető sugára
Még szivedbe nem hatol.
A napsúgár és a felhő
Százszor eltünt: százszor eljő.
Mulatok szeszélyeden...
Az egész csak sejtelem.

Könnyüvérü, játszi gyermek,
Semmi híja énekemnek.
Évek mulva más a dal.
Mire teljes lesz a rózsa,
Mézet lop a lepke róla,
Vagy letépi zivatar.
Nyári naptul majd ha látod,
Lekonyulni a virágot,
S látod, hogy a rét aszalt;
Elfeledted rég e dalt!