Nagy Istenek! Elég, elég a csendből!
U - U U U - U - U - -
A béke megfullaszt, - beteg vagyok.
U - U - - - U - U -
Hát nincs viharszél, hogy szembekacagjam?
- - U - - - - U U - U
Itt minden hallgat, minden mosolyog.
- - - - - - - U U U
Vitorlatépetten, tajtékos árban
U - U - - - - - U - -
Hogy szállnak a boldog, szabad hajók!
- - U U - - U - U -
Szörnyű, - hogy itt zátonyra jutva várjam,
- - U - - - U - U - -
Míg rámfut a repkény, besző a pók.
- - U U - - U - U -
Nagy Istenek! Szedjétek össze nékem
U - U - - - U - U - U
A csillogó s a gyilkos napokat, -
U - U - U - - U U U
Abbul szűrjétek az életek éltét,
- - - - U U - U U - -
Szikrázzon, égjen minden pillanat!
- - U - - - - - U U
A sok, közönytül terhes, lomha évet
U - U - - - - - U - -
Vegyétek vissza! Másnak engedem.
U - - - U - U - U -
Csak egy napot! De gyönyörbe temetve,
U - U - U U - U U - U
Vagy villámfényes ünnepet nekem!
- - - - U - U - U U
| 11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|