Néha tudatom mélyein
- U U U - - U-
Vadul fellobban a homály,
U - - - U U U -
Mint a villámok kénköves
- U - - - - U -
Fényében egy fekete táj.
- - U - U U U -
Elhagyatott, kopár vidék -
- U U - U - U -
Áll rajta némán, egymaga
- - U - - - U U
A régi üszkös ifjuság,
U - U - U - U -
Mint egy nagy, kísérteti fa.
- - - - - U U U
Víg lombját elvesztette rég.
- - - - - - U -
Fantasztikus törzse felett
- - U - - U U -
Nyargalnak vég nélkül a vén,
- - - - - U U -
Gomolygó bánatfellegek.
U - - - - - U U
S míg körülfut a percnyi fény
- U - U U - U -
A láthatár vak peremén,
U - U - - U U -
Száz holttest villan meg a fán,
- - - - - U U -
Száz öngyilkossá lett remény.
- - - - - - U -
Megborzadok, de azután
- - U - U U U -
Megint jön a szelíd sötét,
U - U U U - U -
A mindennapi gond veti
U - - U U - U U
Reám kegyelmes, jó ködét,
U- U - - - U -
És újra élem a jelent,
- - U - U U U -
Amely, ha fáj is, zsongva fáj -
U - U - - - U -
De jaj, ha majd ismét kigyúl
U - U - - - U -
A romantikus régi táj,
U U - U - - U -
S az őrült fellegek alatt
U - - - U U U -
Vad sárga fényt dobálva szét,
- - U - U - U -
Idézi az őszi vihar
U - U U - U U -
Jobb részem megölt életét!
- - - U - - U -
| 8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
8
|
Alliteráció
|