Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
U - - - - - U - U U
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
- U U - - U U - U -
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
- - U - - - - U U -
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
U - U - - - - - U -
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
- - - - - - - U U -
A csókok és könnyek alkonyatán.
U - U - - U - U U -
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
U - U - U - - - U -
S én tépem durván bársony-testedet.
- - - - - - - - U -
Nagyon is síma, illatos hajad,
U U - - U - U - U -
Zilálva, tépve verje arcomat.
U - U - U - U - U -
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
U - U - - U U - U -
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
U - U- - - U - U -
Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
U - - - - U - - U -
Megállt az élet, nincsen több sora,
U - U - - - - - U U
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
- - U - U - U - U U
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
- - - - - - U - U -
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
U - - - U - - - U -
Fehér és csöndes lesz már a világ,
U - - - - - - U U -
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
- - - - - - - U U U
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
- - - - - U - U U -
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
U U U - U U U - U U
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
- - U - - U - - U U
| A
A
B
C
C
B
A
A
D
E
F
F
A
E
E
A
G
G
H
H
A
A
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|