Szerző
Greguss Ágost

Greguss Ágost

tanár, esztéta és költő

1825. április 27. — 1882. december 13.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 395 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. november 2.

Megosztás

Címkék

Greguss Ágost

A kolbászos kutya

Csak nézte Bundás, hosszan és merengőn,
Mi ott előtte állt, az asztalkendőn:
Egy hosszu kolbász, díszpéldány, nemében,
Alvó kigyóként, hármas gyűrüképen,
És mint a paradicsomi kigyó,
Oly csábitó.
Kutya barátunk látja jól,
A sima, fényes héj alól
Hogy duzzad ízes belseje,
S csak úgy kidűled rá szeme.
Hát még a finom, égi szag!
Azt igazán ő érzi csak,
A nagy szakértő, vagy - g-vel - szagértő.
Nos, competens orrával oda ért ő,
S hogy oda ért, a szája is kitárult,
S hogy tárva volt, a kolbász bele járult,
S hogy bele járult a becses falat,
Bundás is eljárult, mi több, szaladt,
Hogy kün, a csöndes ákáczfa tövében
Elköltse hevenyében.
De tiszta üdv, hajh, nincs a földtekén:
Megtudja mindjárt maga is szegény.
A gazda megjelen a küszöbön,
Ostor kezében, és elébe jön.
Látván az eb hogy kutya van a kertbe',
Gyors menekülés lőn a terve,
S fut a kapun ki, a falak közűl
Hol ember sujt oly embertelenűl,
S bolyong az erdőn, réteken,
Bolyg napokig, szomorun, éhesen.
Hát azután? - Csak ismét haza tért,
Hogy otthon tolvajságaért,
Azon felűl meg kóborlásaért
Élvezzen dupla bért.

Az emberek, hogy kikerűljék
Elkövetett csínyöknek keserűjét,
A bizonyos bajhoz gyakorta
Mellőzhetőt is vesznek még magokra.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!