Kis János

A jelenvalóval élés

Ne nyomozd, a mit nyomozni
Nem szabad halandónak,
Az ég végedet elhozni
Hol s mikor tartja jónak.

Csak az esztelen kérdezi
A néma csillagokat,
Hány öröm s bú környékezi
A leendő napokat.

Melly szép lenni elégedve;
Akár veled több tél vív.
Akár csak ez, melly mérgedve
Ellentállásra most hív.

Légy bölcs, s ma tégy szert jó borra,
Szabd kinyult reményedet
Rövid idődhöz, s máskorra
Ne halaszd jó kedvedet.

Míg szólunk is, fut sietve
Az élet, vedd, a mit ád,
Ne higyj, ámbár hitegetve
Mosolyog jövendőd rád.