Szerző
Balogh Zoltán

Balogh Zoltán

költő

1833. február 7. — 1878. június 9.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 159 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. július 17.

Megosztás

Címkék

Balogh Zoltán

Fáy András emlékkönyvébe

A boldogsággal ugy vagyunk mi is
Miként az alchimista tűzhelyével,
Ki ráfecsérli minden vagyonát
És várja, várja, hogy majd lesz arany!
Bizatja a szükölködő családot,
Ugy mint mi vágyainkat.
A sorssal küzdő szív
E mindig éhes apró gyermekit...

A tűzhely aztán lassanként kialszik.
Mert nincs mit rakni többé a parázsra:
A tűzbe olvadt minden vagyona,
Az idő vitte el szép ifjuságát,
Az arany pedig még sem sikerült:
De ő azért remél, remél!...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom