Zsolt Béla

Egy szó, mit egyszer éjjel

Egyetlen könnycseppet sem ért
Minden szomorúságom,
Egy csöppnyi vért sem érdemelt,
A tenger háborúság,
Kár volt a részegségemért
Minden gyűszűnyi korty bor,
Egyetlen reggelt meg nem ért
A fosztogató éjjel.
Egyetlen sóhajtást nem ért
A sok tenger és város,
Egy satnya csecsemőt sem ért
Minden mohó szerelmem.

De könnyet, vért, szégyent megért
Egy szó mit egyszer éjjel
A gyorsvonaton fogtam el,
A kerekek dalában.
Ó, elveszett varázsige,
Mindennek zára, nyitja!
Az Isten költözött belém
S reggelre elfeledtem.