Megostoroztad őket...
Megostoroztad őket, Istenem,
A kik gáládul ellenem valának;
És érezék sajgó csapásait
Igaz haragod sujtó ostorának.
Elárvult voltam, s jó atyám valál te;
Erőtlen, és te oldalomhoz álltál.
Üldöztek, mint vadat, de menedéket
Találtam trónod zsámolyánál.
Kinek van gondja napra, csillagokra
S parányi férgen is csüng őrszemed,
Engem se hagytál, láthatatlan Isten,
Ruháztál és elüzted éhemet.
Oh, nagy a hála és ragaszkodás,
Melyet irántad érzek, gyámolom,
De nincs erőm méltón rebegni hálát,
A mint lehet hát, ugy hálálkodom.
Kiállok a hitetlenek közé
S a guny tőrétől nem rettenve meg,
Kiáltom váltig: él az Isten, él,
Ki sujtol bünt s jutalmaz érdemet!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!