Batsányi János

Felírás

Ostendent terris hunc tantum fata, neque ultra Esse sinent! /VIRGILIUS/

Állj meg, akárki vagy! s tekints e táblára:
Itt nyugszik, s változik hajdani porára
A nagy Orcziaknak jeles unokája,
István, az ifjúság fő dísze, példája,
Ki tizennyolc nyarat fellyül alig ére,
Hogy éltének jutott hervasztó telére.
Mint feljövő napját a nemzet úgy nézte,
S érte sohajtásit az Úrhoz intézte.
Néki másként tetszett! s azért bús végzése
Nem engedte, légyen délre jöhetése.
Eltünt! s aki előbb reményét felhozta,
Édes nemzetének gyászát az okozta.
Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,
Szánja meg már egyszer veszni-tért hazánkat!