Szép kerek almafa
Kertemnek közepén szép kerek almafa,
Öröm nézni rája;
Ezer alma rajta, meghajlik alatta
Ékes koronája.
Van az én kertemben almafa sokféle,
Ilyen szép egy sincsen.
Adta jókedvébe s vette kegyelmébe
Ezt a fát az Isten.
Százszor is megnézem kertemnek e fáját,
Azt hiszem, hogy álom;
Gyönyörű formáját, szép piros almáját
Meghatva csudálom.
A nap, az áldott nap, lám az is csudálja!
Meg-megáll nem egyszer;
Csudálja, csudálja, aztán meg nem állja,
Csókolja ezerszer.
S nézzétek, nézzétek a szép piros almák
Csókolják a földet!
Az áldott nap csókját szépen tovább adják
A jó anyaföldnek.
Ifjú voltam, mikor ezt a fát ültettem,
Hajam feketéllett;
Észre sem is vettem, csak megöregedtem,
Mire termővé lett.
Óh, csakhogy megértem szép kerek almafa
Csuda nagy termését,
S hallom unokáknak, játszodván alatta,
Csengő nevetését!
Óh, csakhogy megértem... ni, hogy szedegetik
Szép piros almáját!
Óh, csakhogy megértem... Isten tartsd meg nekik
Kertem legszebb fáját!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!