Vigasztalás
Te édes gyermek!
Szemedben a könnyek,
Mint harmatcseppek,
Fényesen ragyognak,
Szép homlokodra
Sötét felhők jönnek,
Mély árnyat adva
Drága bánatodnak.
Csak sírj, csak könnyezz!
Szíved harmatának -
Bűvös forrása
Mért ne lenne nyitva?
Rád még az élet
Ünnepei várnak:
Könnyeidben van
Boldogságod titka...
Csak sírj! ...míg a bú
Drága lesz szívednek,
Az vigaszát is
Önmagába zárja:
Az egen, hova
Fellegek sietnek, -
Támad a cseppek
Megenyhítő árja...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!