A nyár szeretője
Szeretője vagyok a nyárnak
S dalolója az éjszakának.
Ha pengetem szivemnek húrját,
Megkönnyezem az ég azurját.
Kitör olykor a fájó dallam,
Mikor a rügy bimbóba pattan.
Verem a mellem nyakra-főre -
S ráborulnék egy rózsatőre.
Gyötör folyvást a vér, az álnok,
Incselkednek a pajkos álmok.
A lelkem bugó, bús Lehel kürtje,
Láncolt erőm a Sámson fürtje.
Hatalma rajtam nincs Delilának,
Heroldja lettem a régi mának.
Úgy epedék életre, másra,
Mint a kaszás szép aratásra.
Férfi lettem tavasztól nyárig,
Forró hitem válóra válik.
Élesre fenve az ősi szerszám,
Péter-Pál napját lessük ezerszám.
Piros nyarát, tenger virágot...
Eddig éljek, csak erre várok.
Szemfödőmet éj keze szője...
Be bolond a nyár szeretője.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!