Nincsen senkije.
- - - U U
Nem bántja semmi.
- - U - U
Dőrén kacag, ha az utcán halad.
- - U - U U - - U -
Réveteg szeme pislogó mécs csupán,
- U - U U - U - - U -
Élet lángja abban soha nem lobog.
- - - U - - U U - U -
Kószál céltalanul, tudattalanul,
- - - U U - U - U U U
Örömet nem ismer, bánatot nem tanul...
U U - U - - - U - - U -
Testéről fityegnek elrongyolt rongyok,
- - - U - U - - - - -
Rőt ábrázatán torz fintor vigyorog.
- - - U - - - - U U -
Fizetnek olykor: "kacagj bolond!" - s kacag,
U - U - - U - U - U -
Felrikolt rémes, lélektelen hangja:
- U - - - - - U - - U
Mint elveszett élet félrevert harangja...
- - U - - - - U - U - U
De ha templomhoz ér, szegény, szegény bolond,
U U - - U - U - U - U -
Mintha átvillanna a szívén valami:
- U - - - U U - - U U U
Rég hallott dalfoszlány, vagy ima szavai...
- - - - - - U U U U UU
- Valamikor talán anyja könnyezte el -
U U U - U - - U - - U U
Arca pillanatra emberré melegül...
- U - U - U - - - U U -
Megáll a bolond és kalapot emel.
U - U U - - U U U U U
| A
B
C
D
E
F
F
E
E
C
C
C
E
B
G
H
I
H
| 5
5
10
11
11
11
12
11
11
11
11
12
12
12
12
12
12
11
| | | |
|
|