Szerző

Ürmösi Károlyné

erdélyi magyar költőnő

1880. április 13. — 1938. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 100 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. május 11.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Ürmösi Károlyné

A bolond

Nincsen senkije.
Nem bántja semmi.
Dőrén kacag, ha az utcán halad.
Réveteg szeme pislogó mécs csupán,
Élet lángja abban soha nem lobog.
Kószál céltalanul, tudattalanul,
Örömet nem ismer, bánatot nem tanul...
Testéről fityegnek elrongyolt rongyok,
Rőt ábrázatán torz fintor vigyorog.
Fizetnek olykor: "kacagj bolond!" - s kacag,
Felrikolt rémes, lélektelen hangja:
Mint elveszett élet félrevert harangja...
De ha templomhoz ér, szegény, szegény bolond,
Mintha átvillanna a szívén valami:
Rég hallott dalfoszlány, vagy ima szavai...
- Valamikor talán anyja könnyezte el -
Arca pillanatra emberré melegül...
Megáll a bolond és kalapot emel.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom