Benedek Elek

Nagyapóka és nagyanyóka

Nagyanyóka: Hová, hová, nagyapóka?
Nagyapóka: Ne is kérdje, nagyanyóka.
Nem tudom, mi történt velem,
Minden délben fáj a fejem.
Nagyanyóka: Óh, óh, szegény nagyapóka,
Látom én ezt már régóta.
Van annak egy esztendeje,
Minden délben fáj a feje.
Nagyapóka: Igaza van, nagyanyóka,
Éppen egy esztendő óta.
De a séta, hálistennek,
Igen jót tesz a fejemnek.
Nagyanyóka: Nagyapóka, nagyapóka!...
Nagyapóka: Mért mosolyog, nagyanyóka?
Csudálkozom mosolygásán...
Nagyanyóka: S én a maga fejfájásán.
Nagyapóka: Nagyanyóka, nagyanyóka,
Lám, ezt én nem hittem volna!
Máskor, fejem ha megfájdult,
Úgy megijedt, majd elájult!
Nagyanyóka: Igaza van, nagyapóka,
De most nem fél nagyanyóka.
Ismerem a szél járását:
A nagyapó fejfájását.
Fáj a feje, amióta
Lett magából nagyapóka.
S azért van a sétálása,
Hogy az unokáit lássa.
Nagyapóka: Tudja-e mit, nagyanyóka?
Nagyanyóka: Hallom, hallom, nagyapóka.
Nagyapóka: Jöjjön velem, öreg párom,
Ne csak az én fejem fájjon!