Szerző

Lengyel Béla

banktisztviselő és költő

1888. — 1927. után

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 350 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. március 14.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Lengyel Béla

Fűzek között

Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bólintgatnak, köszöntgetnek
A fák s a virágok...
Régi... kedves barátaim...
S nem láttak már régen...
...hogy utolszor köztük jártam,
Ma egy éve épen...!

S ahogy köztük elmerengve,
Andalogva járok...
Kíváncsian néznek reám
A fák s a virágok...
Összesúgnak... összebúgnak...
Valamit beszélnek...
S lám... azonnal meg is mondják
A csacsogó szélnek...

S az... mellettem elsuhanva,
A fülembe súgja...
Mit az előbb mondtak neki,
Nagy titkosan, búgva...
...Azt kérdik a suttogó fák,
Hol maradt a lányka...?!
Az, akivel egyet láttak
Tavaly... köztük járva...???

S azt kérdik a kis virágok:...
Hová lett a kedved...??
Lám! közűlök leszakitál
Tavaly egyet ... egyet
S mosolyogva, boldogsággal
Adtad át a lánynak...
Mi az oka, hogy most ilyen
Bánatosnak látnak...??

Csacska szellő, mondd meg, mondd meg
A suttogó fáknak,
Hogy ezután köztük járva,
Csak egyedül látnak...
Mással jár már az a kis lány...
Más, idegen tájon...
S talán... hogy itt jártunk ketten...
Az sem volt... csak álom...!

Csacska szellő, mondd meg, mondd meg
Minden kis virágnak,
Ezután már engem mindig
Bánatosnak látnak.
Mondd meg nekik... én már őket
Többé le nem tépem...
Ha csak más nem... nemsokára...
Koszorúnak... nékem!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!