Ég-néző
Nézek, nézek az egekre,
Sohajtok a fellegekre;
Ott van ő, a fellegen túl,
Ki után az én könyem húll.
Mig őt itt lent ölelhettem,
Eget, felhőt föl sem vettem,
De ha most az eget látom:
Minden felhő jó barátom.
Le van már a harmat esve,
Ragyog a hold, bús az estve;
Tán az ég e tüneménye
Siró babám szemefénye?
Tán az ég arany borúja,
Az ő vérző szíve búja?
S futócsillag lehúlása -
Felém vetett pillantása?
Most hiszem már az ég felől:
Hogy szebb és ragyogóbb belől, -
S mióta ő felköltözött,
Fény van az angyalok között.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!