Szerző
Sárosi Gyula

Sárosi Gyula

teljes nevén Pókai Sárosi Gyula Lajos, költő

1816. február 12. — 1861. november 16.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 680 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. május 20.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Sárosi Gyula

Ég-néző

Nézek, nézek az egekre,
Sohajtok a fellegekre;
Ott van ő, a fellegen túl,
Ki után az én könyem húll.

Mig őt itt lent ölelhettem,
Eget, felhőt föl sem vettem,
De ha most az eget látom:
Minden felhő jó barátom.

Le van már a harmat esve,
Ragyog a hold, bús az estve;
Tán az ég e tüneménye
Siró babám szemefénye?

Tán az ég arany borúja,
Az ő vérző szíve búja?
S futócsillag lehúlása -
Felém vetett pillantása?

Most hiszem már az ég felől:
Hogy szebb és ragyogóbb belől, -
S mióta ő felköltözött,
Fény van az angyalok között.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!