Tóth Kálmán

Benyujtottam...

Benyujtottam a kalapom
Egy kis lánynak az ablakon...
S a mikor kiadta,
Bokréta volt rajta,
Csak az a kár benne,
Hogy bánatot hajta.

Kalapomnak bokrétája
Elhervadott hamarjába...
Mentem aztán újra
Másik bokrétáért,
Adott is a kis lány,
Mindig, hogy ha ráért.

Soká... soká jártam arra
A bokrétát egyre adta -
Adta a bokrétát
Az a kedves kis lány...
Míg egyszer azt mondta,
Hogy virága nincs már!

Megfájult a szivem erre...
Nem tudom, hogy mi lelhette!
Megszokhattam nagyon
A bokrétát, vagy mi? ...
Hogy azt az ablakot
Nem tudom elhagyni!