Egyazon fajtánk, ősi viharok
U U - - - - U U U -
Harca és ölelése
- U - U U - U
Váratta rám két, fiatal karod.
- - U - - UU - U U
Sok idegen, vad, csókos perzselés
U U U - - - - - U -
Csufítja el az arcom:
U - U U U - -
Szépíts, csókolj, az élet már kevés.
- - - - U - - - U -
Bolond, új kor: minden megváltozik,
U - - - - - - - U -
De mi feledt nászunkban
U U U - - - -
Szép úr-fajtánk megint találkozik.
- - - - U - U - U U
Kiket edzettek százados kohók,
U U U - - - U - U -
Ím, egymás ajkán késtünk:
- - - - - - -
Egymást karolók és nem loholók.
- - U U - - - U U -
Idegen utak s asszonyok hona
U U U U - - U - U U
Oly hűs-halványan kisért,
- - - - - U -
Mintha nem jártam volna ott soha.
- U - - - - U - U U
Mintha régi, bús-szerelmes titok
- U - U - U - - U -
Nyillott volna ki bennünk,
- - - U U - -
Mely most már újra burkolódzni fog.
- - - - U - U - U U
Óh, véremből véredzett büszke vér,
- - - - - U - - U -
Bora közös hitünknek,
U U U - U - -
Lyánykóm, testem, urasztali kenyér.
- - - U U - U U U -
Nagy szemed én nagy szememre terül,
- U U - - U - U U -
Pilláink multat ásnak
- -- - U - -
S megindul szemem, mint rég, gyermekül.
U - - U - - - - U U
| A
B
A
| 10
7
10
| | A
B
A
| 10
7
10
| | A
B
A
| 10
7
10
| | A
B
A
| 10
7
10
| | A
B
A
| 10
7
10
| | A
B
A
| 10
7
10
| | A
B
A
| 10
7
10
| | A
B
A
| 10
7
10
| | | |
|
Alliteráció
|