Szerző

Nyéki Vörös Mátyás

az első magyar barokk költő

1575. — 1654. április 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 216 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. február 21.

Megosztás

Címkék

Nyéki Vörös Mátyás

A véghetetlen örökkévalóságról

Igazságszerető, te tudós Számvető,
Járulj elő téntáddal:
Fizetést nem szánok, csak amit kívánok,
Jedzegesd fel pennáddal.

Mitől fogva Világ áll, hányféle virág
Nevekedett a földből?
Az égen hány csillag éjjel-nappal villag,
S hány gyöngyszem lett a ködből?

A tenger hány csöppből áll, és a felhőkből
Vaj' s hány csöpp eső esett?
Hány angyal kárhozott, s reánk hány kínt hozott
Ádám, midőn elesett?

A tenger fövenyit s annak sok örvényit
Tedd hamar egy sommába.
Hány csöpp ártatlan vér most bosszúállást kér
Igaz Ábeltől fogva?

Add mellé vadait a földnek, s barmait,
Minden szőrök szálával;
Füveknek magvait, vizeknek habjait
A tenger halaival;

Madarak tollait s a fáknak ágait,
Azoknak levelével.
A szőlőszemeket s apró kövecskéket,
Földnek minden férgével.

Vesd meg, hány Ember holt, s hajok szála hány volt
Ádám Atyánktól fogva?
Hány szempillantás volt, s földre hány csöpp víz folyt,
Világ kezdettől fogva?

Ah, vesd el pennádat, s szegezd bé téntádat,
Mert ezt véghez nem viszed!
De bár megvetnéd is, s számba tehetnéd is
Ezeket: de meghiggyed,

Hogy megfoghatatlanb s megszámlálhatatlanb
Az örökkévalóság.
Örökkévalóság! Örökkévalóság!
Oh, örökkévalóság!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom