A tyúkfiak
Büszkén kanyarga széditő magasban
A bérc szülötte, a királyi sas;
Majd a felhőkbe rejté termetét, majd
A földre szálla játszi könnyüséggel.
Bámulva szemlélték a tyúkfiak
Ormáról a boglyába halmozott
Szemétnek és igy szóltak nagyravágyón:
"Hisz szárnyat nekünk is adott az ég,
Mért ne kisérlenők meg ugy repülni!"
A hol a domb meredek s legmagasb volt,
Onnan próbáltak fölrepülni, de
Erőtlenül a földre hulla mind.
Lábát egyik, nyakát töré a másik
S jajgatva sántikált néhánya el.
A bölcs komondor kezde hahotázni
S a bénákhoz lépdelve ezt morogta:
"Lám, dőre, ki többet mer, mint a mennyit
A természet, hogy merjen, engedé.
A sas repülhet a felhők között is,
A tyúkfi csak kaparjon a szeméten!"
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!