Olykor a bíbor alkonyatban - U U - U - U - U Elnehezedik a szivem - - U U U U U U - Felnézek a nagy, csuda égre, - - U U - U U - U És látást látok, úgy hiszem. - - - - U - U U Boldogtalan fantáziámnak - - U - - - U- U Úgy rémlik, a felhők felett - - U U - - U - Azért a csönd: meghalt az Isten, U - U - - - U - U És ravatalra tétetett. - U U - U - U - Fejénél roppant arany lángok, U - - - - U - - U Antares s Orion ragyog, - U - U U- U - Körüle térdre rogyva sírnak U U U - U - U - U Az árván maradt angyalok. U - - U - - U U Valaki megölte az Istent, U U U U - U U - - És fekszik némán és hanyatt; - - - - - - U - S reszketve a gazdátlan űrnek - - U U - - U - - Lakói hozzá bolyganak. U -U - - - U U Jönnek a sárga Hold-lakók és - U U - U - U - - A Mars bölcs óriásai, U - - - U- UU Saturnus-népek hat szivükkel U - - - - - U - - S Vénusz szirom-leányai. - - U - U- UU És olykor egy-egy emberlélek, - - U U U - - - U A gennyes Földnek hirnöke U - - - - - U U Jön, és láttára szerterezzen U - - - U - U - U A gyászolók kövült köre. U - U - U - U U Ilyenkor egy nagy csöpp isten-vér U - U - - - - - - Az alvadt sebből fölfakad, U - - - - - U - Legördül lassan, s átzuhogja U - - - - - U - U A végtelen világokat. U - U - U - U U Egy nagy csöpp, bús, meleg isten-vér - - - - - U U - - - S a földön bíbor alkonyat U - - - U - U - Gyúl tőle a sötét hegyek közt - - - U U U - U - - S én fölemelem arcomat, - U U U U - U U És úgy érzem, e fájó arcnak - - - U U - - - - Nem lehet többé mosolya, - U - - - U U U Mert ember vagyok én is, én is, - - - U U - U - U Az isten véres gyilkosa... U - - - - - U U
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
C
| 9
8
9
8
| | A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|