Jegyzetek a csendről: A csenddel telve...
A csenddel telve láttok ím itt,
nem hozzátok, a csendhez tartozom,
homlokomon a révedés:
nem földi az s szemem bolygása sem.
Kies fürdőhely volt a lelkem,
utó-évadján lássatok,
tegnap még emberekkel telten,
ma elhagyott,
rendetlen őszi park,
gyomvert, kihalt,
emberfia, köreim ne zavard,
az esős évszak kezdődött ma bennem -
magammal ím egyedül lennem
ó, hagyjatok.
Nyugat, 1940, 1. szám
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!