Románc
Zenének hangja mellett
Vidáman foly a tánc,
Az ifjak hő szívére
Borul szerelmi lánc.
Hölgyet ragad mindenki
Karjára s vele lejt;
Minden fájdalmat s gondot
Végképen elfelejt.
Csak egy leányka volt bús
E vígság közepett:
Mert lelke a sötét múlt
Éjébe tévedett...
Tudá mit szenved ifja,
Hogy szíve mily beteg...
Mily forró volt a könnye
S az arca mily hideg.
Még egyszer utoljára
Mindenki táncra kél,
Az ablakon bejő a
Szerelmes esti szél...
S hoz lágy szárnyán magával
Kesergő hangokat...
Hallgatja a leány és
Szíve majd meghasad...
S jőnek vidítni őt: de
Nem hall ez semmi szót;
Mint álmot... úgy merengi
Keresztül a való...
A hangban olyan sok volt
A bú és a panasz...
Mert a lány kedvesének
Lélekharangja az!...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!