Olyan, mint a diktált béke
U - - U - - - U
Az öreg kor jobbkezére
U U - - - U - U
Ráparancsolt nyugalom...
- U - - U U U
A nyomunkba minden emlék,
U U - U - U - -
A szivünkbe minden álom,
U U - U - U - U
A ma villámvonatáról:
U U - - U U - -
Lehajított, ócska lom!
U U - - - U U
Panaszkodni? Hisz az élet
U - - U U U - -
Mifelénk csak bú, panasz.
U U - - - U U
A "hogy is volt" stációin,
U U - - - U-U
A tett, erő ünnepén is:
U - U - - U - -
De sok magyar lemarad!
U - U - U U U
Ha láttunkra még dorombol,
U - - U - U - -
De a jelen másra gondol,
U U U - - U - -
Múltra, voltra rá se néz.
- U - U - U -
Pedig, pedig rajtunk kezdte,
U - U - - - - U
De felettünk összetette:
U U - - - U - U
A munka is a kezét!
U - U U U U -
Huszonötöt még ha mér rám,
U U U - - U - -
Megérem a századot...
U - U U - U -
De a bú, baj kongathatják
U U - - - - - -
Felettem a kor harangját:
U - U U - U - -
Még mindig dudolgatok!
- - - U - U U
Hallga, hallga: meseálló,
- U - U U U- -
Mesemondó öregek!
U U - - U U -
Ha az érzés szívbe rejti,
U U - - - U - U
Szavunkat is elfelejti...
U - U U - U - U
Még szomorúbb lesz a nóta:
- U U - U U - U
Ha minket is eltemet!
U - U U - U U
| A
A
B
C
B
D
B
| 8
8
7
8
8
8
7
| | A
B
C
D
B
| 8
7
8
8
7
| | A
A
B
C
C
B
| 8
8
7
8
8
7
| | A
B
C
C
B
| 8
7
8
8
7
| | A
B
C
C
D
B
| 8
7
8
8
8
7
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|