Vidor Marcell

Köszöntő

Szivem e percben, érzem, megremeg,
Fölöttem égszin glória lebeg,
És minden fény a boldogan sugárzó
És minden öröm rózsaszínben játszó
És minden könny a lelkemre tolul,
Itt jártak ők, a drága szellemősök,
Dalolva hozták büszke hegedősök
A múltnak sötét hantjai alul.

Itt jártak ők, s óh édes sejtelem!
Előttem árnyuk ismét megjelen,
S a merre nézek, táncoló sugáron
Fölém suhan a tündérfényes álom
És tündököl és játszik és ragyog...
És én csak állok boldog remegéssel,
S úgy várok némán könnyes ihletéssel
Tirátok dicső szellemalakok!

Óh jertek, jertek! Ide szálljatok!
Szent kezetekkel minket áldjatok!
E lelkes, kis színjátszó társaságra
Hadd tűzzön le elmétek koronája,
Hogy alkothassunk szépet és nagyot
És hozzunk fényt a Hírnek világából,
A hol az Eszme örök tűzben lángol,
S a magyar szónak csillaga ragyog.

A mi számunkra mostoha az út,
Tövis, mi néked, árva nyelv kijut,
A rózsád hajh, már elviritott régen,
Tán Hollós Mátyás fényes idejében.
Azóta sorsunk komor s ingatag,
S ha gyermekidnek dalra kedvük támad,
Nem zengnek égbe szálló zsolozsmákat,
Dalolnak ők, hogy dalban sírjanak.

Egy elhagyottan álló kis sziget,
Körültünk vészes tomboló vizek
És pusztulással fenyegető hullám,
Oh, tartsunk össze egymáshoz simulván,
Hogy el ne nyeljen a vad forgatag
És erős szívvel szózatunk kiáltva
Higyjük, hogy sorsunk más lesz nemsokára
S a habok lágyan összeomlanak.

Szivem e percben, érzem, megremeg...
Ihlessetek meg égi szellemek;
Hogy a hol állunk népek viharában,
Szavunk ne haljon el az éjszakában,
Hol a siralmak jajszava pereg,
De szálljunk harcba milliók hadával,
Erős, siető, lázas alkotással...
A függöny gördül, most figyeljetek!