Ősz.
-
A daltalan, a hidegfényű légben,
U - U U U U - - - - -
Finom fonalak lengenek fehéren,
U - U U - - U - U - -
Tán szálai a nyár szemfödelének.
- - UU U - - U U - -
Szétfoszlott álmok, eltépett remények.
- - - - U - - - U - U
Tristia.
- UU
Csak kettő szomorú e földön,
- - - U U - U - -
Hol látni annyi szépet és nagyot,
- - U - U - U - U -
Csak kettő szomorú: a börtön, -
- - - U U - U - -
S a szív, mit álma elhagyott.
U - U - U - U -
Kövek.
U U
Az ember nem jut ki a kőbül:
U - - - - U U - U
Élőre dobja a harag;
- - U - U U U -
S a holtnak, emlékeztetőül,
U - U - - - U -U
A szeretet követ farag.
U U U - U - U U
| A
| 1
| | A
A
A
A
| 11
11
11
11
| ^ Bokorrím
| A
| 3
| | A
B
A
B
| 9
10
9
8
| ^ Keresztrím
| A
| 2
| | A
B
A
B
| 9
8
9
8
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
|