Szerző

Szamolányi Gyula

pénzügyi tanácsos és költő

1879. december 11. — 1932. augusztus 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 273 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. február 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szamolányi Gyula

Szénpor

Ősz.

A daltalan, a hidegfényű légben,
Finom fonalak lengenek fehéren,
Tán szálai a nyár szemfödelének.
Szétfoszlott álmok, eltépett remények.

Tristia.

Csak kettő szomorú e földön,
Hol látni annyi szépet és nagyot,
Csak kettő szomorú: a börtön, -
S a szív, mit álma elhagyott.

Kövek.

Az ember nem jut ki a kőbül:
Élőre dobja a harag;
S a holtnak, emlékeztetőül,
A szeretet követ farag.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!