A dal
A költő dala csalogányszó,
A mely kizeng a lomb alól:
Önbánatát enyhíti véle.
De másoknak dús gyönyörére
Dalol.
A költő dala rózsaillát,
A mely belengi a tavaszt:
Önvágya száll abban merészen,
De mámort másoknak szivében
Fakaszt.
A költő dala égi láng, mit
A földre szórnak csillagok:
Mi benne ég, önlelke fénye,
De másoknak bús éjjelébe
Ragyog.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!