Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,
- - U - U - U U - U - -
füst száll a szomorú táj felett,
- - U U U - - U -
úgy leng a lelkem,
- - U - U
alacsonyan.
U U U -
Leng, nem suhan.
- - U U
Te kemény lélek, te lágy képzelet!
U U - - - U - - U U
A valóság nehéz nyomait követve
U U - - U - U U- U - U
önnönmagadra, eredetedre
- - U - U U U U - U
tekints alá itt!
U - U - -
Itt, hol a máskor oly híg ég alatt
- U U - U - - - U -
szikárló tűzfalak
U - - - U -
magányán a nyomor egykedvű csendje
U - - U U U - - - - U
fenyegetően és esengve
U U U -U - U - U
föloldja lassan a tömény
U - U - U U U -
bánatot a tűnődők szivén
- U U U - - - U -
s elkeveri
- U U U
milliókéval.
- U- - U
Az egész emberi
U U - - U U
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
U - - - U - - - U U U
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
- - U U U - U U U
az elhagyott gyárudvaron.
U - U - - - U -
Töredezett, apró ablakok
U U U - - - - U -
fakó lépcsein szállnak a napok
U - - U- - U U U U
alá, a nyirkos homályba.
U - U - - U - U
Felelj -
U -
innen vagy?
- - U
Innen-e, hogy el soha nem hagy
- U U U - U U - U
a komor vágyakozás,
U U - - U U -
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
U U - - - U - U U U -
kikbe e nagy kor beleszorult
- U U - - U U U -
s arcukon eltorzul minden vonás?
- U U - - - - - U -
Itt pihensz, itt, hol e falánk
- U - - U U U -
erkölcsi rendet a sánta palánk
- - U - U U - U U -
rikácsolva
U - - U
őrzi, óvja.
- U - U
Magadra ismersz? Itt a lelkek
U - U - - - U - U
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
- - - - - - U - U -
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
U U U - - - - U U U - -
köröskörül mélán és komorlón
U - U - - - - U - -
álmodoznak gyors zsibongást szövő
- U - - - U - - U -
magas házakról. Kínlódó gyepüket
U - - - - - - - U U -
sárba száradt üvegcserepek
- U - - U - U U -
nézik fénytelen, merev szemmel.
- - - U - U - - U
A buckákról néha gyüszünyi homok
U - - - - U U U U U -
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
U U U - - U - - - U U
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
U - - - - U U U -
melyet az emberi hulladék,
U U U - U U - U -
meg a rongy,
U U -
rakottabb tájakról idevont.
U - - - - - U U -
A maga módján itt is megterít
U U U - - - - - U -
a kamatra gyötört,
U U - U U -
áldott anyaföld.
- - U U -
Egy vaslábasban sárga fű virít.
- - - - - - U - U -
Tudod-e,
U U U
milyen öntudat kopár öröme
U U - U - U - U U U
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
- - U U - U - U -
miféle gazdag szenvedés
U - U - - - U -
taszít ide?
U - U U
Anyjához tér így az a gyermek,
- - - - - U U - -
kit idegenben löknek, vernek.
U U U - - - - - U
Igazán
U U -
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
U - U U - - - - -
Magaddal is csak itt bírhatsz,
U - U - U - - -
óh lélek! Ez a hazám.
- - U U U U -
| A
A
A
B
B
| 12
9
5
4
4
| | A
A
A
B
C
C
A
A
D
E
F
G
| 10
12
10
5
10
6
11
9
8
9
4
5
| | A
B
C
B
B
B
D
E
F
F
G
H
H
G
| 6
11
9
8
9
10
8
2
3
9
7
11
9
10
| | A
A
B
B
C
D
C
E
D
F
C
C
E
E
G
H
I
J
K
D
L
K
| 8
10
4
4
9
10
12
10
10
11
9
9
11
11
9
9
3
9
10
6
5
10
| | A
B
C
C
A
D
D
E
F
F
E
| 3
10
9
8
4
9
9
3
9
8
7
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|