József Attila Téli éjszaka című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Légy fegyelmezett!
 -    U  -  U -    

 
A nyár
U   - 
ellobbant már.
-  -  -    -  
A széles, szenes göröngyök felett
U   - -     U -   U -   -   U -  
egy kevés könnyű hamu remeg.
-    U -   -   -  U U  U -   
Csendes vidék.
  -  -   U -  
A lég
U  -  
finom üvegét
 U U  U U -  
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
 -  -  -  U  -   U  -    -  U-   
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
  -  -  -  U -  -     U  -    -   U -  
vékony ezüstrongy - valami szalag -
 - U   U -   -       U U U   U -    
csüng keményen a bokor oldalán,
  -    U -  U  U  U U  -  U -   
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
 -   -   U  U U    U U -   -  U U 
a világ ág-bogán.
U  U -  -   U -   

 
A távolban a bütykös vén hegyek,
U  - -  U  U  -   -   -   U  -   
mint elnehezült kezek,
 -   -  U U -    U -   
meg-megrebbenve tartogatják
 -   -  -  -  U  -  U -  - 
az alkonyi tüzet,
U  -  U  U  U U  
a párolgó tanyát,
U  - -  -  U  -   
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.
 -     U -    -   -    U U -  U -   

  
Hazatér a földmíves. Nehéz,
 U U -  U  -   - -    U -   
minden tagja a földre néz.
 -  -   -  U U  -   U  -   
Cammog vállán a megrepedt kapa,
 -  -   -  -  U  -  U -    U U  
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
 -  U  U   U U   -  U  U  U U  
Mintha a létből ballagna haza
 -   U U  -  -   -  -  U  U U
egyre nehezebb tagjaival,
-   U  U U -    -  UU U  
egyre nehezebb szerszámaival.
-   U  U U -     -   - UU U   

  
Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
 -   -   -   U  -    -    - -   -  U  -    
szikrázó csillagaival.
  -  - -   -  U UU U   

 
A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
U  -    U  -   U -   -   -  U  -  U  -  U 
lassudad harangkondulás.
 -  U -   U -   -  U -  
És mintha a szív örökről-örökre
-   -   U U   -  U -  -  U -  U
állna s valami más,
-   -    U U U  -   
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
 U -  U  -   -  -  U   U  U  -  U -   
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
 -   U U  - U -   U  - U -   U  - U -   
volna harang
 -  U  U -   
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
    -  U U  -    U  U -  -    -    U  -  -  U -   
S a szív a hang.
  U   -  U  -    

  
Csengés emléke száll. Az elme hallja:
  -  -  -  - U   -    U  -  U  -   U 
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
-  -    U -   U  -    -    -  U -  U
a pántos égbolt lógó ajtaját,
U  -  U  -  -    - - -  U -   
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
 U  U  U   U -     U  - U   -   -    -  U  
csak dőlt a nyáron át.
  -   -   U   - U  -   

  
Tündöklik, mint a gondolat maga,
 -  -  -    -   U  -  U -   U U 
a téli éjszaka.
U  - U -   U U  

 
Ezüst sötétség némasága
U -    U -  -   - U - U 
holdat lakatol a világra.
 -  -   U U U  U  U -  U  

 
A hideg űrön holló repül át
U  U U  - -   -  -  U U  -  
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
  U   -    U -    -  U  U    -    U   -  U  
Összekoccannak a molekulák.
-   U -  -  U  U  U U U -   

  
Milyen vitrinben csillognak
 U  -   -  -  -    -  -  U 
ily téli éjszakák?
-    - U -   U -  
A fagyra tőrt emel az ág
U  -   U  -   U U  U  -  
s a pusztaság
  U  -   U -  
fekete sóhaja lebben - -
 U U U  - U U  -  -      
varjucsapat ing-leng a ködben.
 -  U  U U  -    -   U  -  U   

  
Téli éjszaka. Benne,
 - U -   U U   -  U  
mint külön kis téli éj,
 -    U -   -   - U -  
egy tehervonat a síkságra ér.
-    U -  U U  U  -  -  U -   
Füstjében, tengve
 -   - -    -   U
egy ölnyi végtelenbe,
U   -   U  -  U -  U  
keringenek, kihúnynak csillagok.
 U -  U -    U -   -    -  U U   

 
A teherkocsik fagyos tetején,
U  U -  U  -   U  -   U U -   
mint kis egérke, surran át a fény,
 -    U  U -  U   -  U  -  U  -   
a téli éjszaka fénye.
U  - U -   U U  -  U  

 
A városok fölött
U  - U -   U -  
a tél még gőzölög.
U  -   -   - U -   
De villogó vágányokon,
 U  -  U -  - -  U -   
városba fut a kék fagyon
 - -  U  U  U  -   U  U 
a sárga éjszaka fénye.
U  -  U -   U U  -  U  

 
A városban felüti műhelyét,
U  - -  -   U U U  - U  -   
gyártja a kínok szúró fegyverét
  -   U U  - -    - -  -   U - 
a merev éjszaka fénye.
U  U U  -   U U  -  U  

 
A város peremén,
U  - -   U U -   
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
 -    -   -    -  U   -   U  -  U -    
kissé odább
 -  - U -  
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
U  -  -   -   U  -    -  -  U -  
egy ember, üldögél,
U   -  U   -  U -  
összehúzódik, mint a föld, hiába,
-   U - - -    -   U  -     U- U  
rálép a lábára a tél...
 - -  U  - - U U  -     

  
Hol a homályból előhajol
 U  U  U -   -  U - U U 
egy rozsdalevelű fa,
-    -   U U U -  U  
mérem a téli éjszakát.
 - U  U  - U -   U -   
Mint birtokát
 -    -  U - 
a tulajdonosa.
U  U -  U U U 
A

 5

A

A

B

B

C

D

E

F

G

G

A

G

H

 2

4

10

9

4

2

5

10

11

10

10

11

6

A

A

B

C

B

D

 10

7

9

6

6

10

A

A

B

B

B

C

C

 9

8

10

10

10

9

10

A

B

 11

8

A

B

A

B

B

C

D

E

D

 13

8

11

6

12

14

4

14

4

A

A

B

A

B

 11

11

10

12

6

A

A

 10

6

^ Bokorrím
A

A

 9

9

^ Bokorrím
A

B

C

 10

11

10

A

B

B

B

C

C

 8

6

8

4

8

9

A

B

C

A

A

D

 7

7

10

5

7

10

A

B

C

 10

10

8

A

A

B

B

C

 6

6

8

8

8

A

A

B

 10

10

8

A

B

C

D

E

F

B

 6

10

4

10

6

11

8

A

B

C

C

D

 9

7

8

4

6

















































































































































Alliteráció















Alliteráció























Alliteráció