Bús maskarája a világnak, - - U - U U U - U Apolló, a faun-mezű: U - - U U- U - Üzenek néked, Léda. Várlak. U U - - - - U - U Tavasz van itt a Duna-tájon U - U - U U U - U És én olykor vért köhögök, - - - - - U U - Szép itt az élet, csupa álom. - - U - - U U - U Pán-kereső utamba most már - U U - U - U - - Mámor-gályák utasa, én, - - - - U U U - Itt állok a zord Bizonyosnál. - - U U - U U - - A lelkem még ronggyá-szedettebb, U - - - - - U - - Testem röpítné könnyű szél - - U - - - - - Hádesz felé. És, és: szeretlek. - - U - - - U - U Új dalokat nem hallasz tőlem, - U U - - - - - - Csókom sincs csókolnivaló, - - - - - U U - De kellesz e tavasz-időben. U - U U U U U - U Hogy akkor majd reám hajoljál, U - - - U- U - - Fülembe csókold, mit te tudsz U - U - - - U - "Csúf faunom, Apolló voltál." - UU U U - - - -
| A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | | |
| Alliteráció
|