Bús maskarája a világnak,
- - U - U U U - U
Apolló, a faun-mezű:
U - - U U- U -
Üzenek néked, Léda. Várlak.
U U - - - - U - U
Tavasz van itt a Duna-tájon
U - U - U U U - U
És én olykor vért köhögök,
- - - - - U U -
Szép itt az élet, csupa álom.
- - U - - U U - U
Pán-kereső utamba most már
- U U - U - U - -
Mámor-gályák utasa, én,
- - - - U U U -
Itt állok a zord Bizonyosnál.
- - U U - U U - -
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
U - - - - - U - -
Testem röpítné könnyű szél
- - U - - - - -
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
- - U - - - U - U
Új dalokat nem hallasz tőlem,
- U U - - - - - -
Csókom sincs csókolnivaló,
- - - - - U U -
De kellesz e tavasz-időben.
U - U U U U U - U
Hogy akkor majd reám hajoljál,
U - - - U- U - -
Fülembe csókold, mit te tudsz
U - U - - - U -
"Csúf faunom, Apolló voltál."
- UU U U - - - -
| A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | | |
|
Alliteráció
|