A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja, U - - U - - - - - - U U Nyitva várja a szép enyészet ajtaja. - U - U U - U - U - U U Haldokló súgári halavánnyá lésznek, - - - - - U U U - - - - Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek. U - U U U - U - U U - U Az aranyos felhők tetején lefestve U U U - - - U U - U - U Mosolyog a híves szárnyon járó estve; U U U U - - - - - - - U Melynek új balzsammal bíztató harmatja - U - - - - - U - - - U Cseppecskéit a nyílt rózsákba hullatja. - - -U U - - - U - - U A madarkák meghűlt fészkeknek szélein U U - - - - - - - - U- Szunnyadnak búcsúzó nótájok rendjein. - - - - - - - - - - UU A kis filemile míg magát kisírta, U - U U U U - U - U - U Szomorún hangicsált fészkén a pacsirta. U U - - U - - - U U - U A vadak, farkasok űlnek szenderedve, U U - - U U - - - U - U Barlangjában belől bömböl a mord medve. - - - - - U - - U U - - U Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek, - U - - - - - - U U - - Jertek füleimbe, ti édes koncertek; - - U U- U U - - - - - Mártsátok örömbe szomorú lelkemet; - - U U - U U U - - U U A ti nyájasságtok minden bút eltemet. U U - - - - - - - - U - Lengjetek, óh kellő zefirek, lengjetek, - U U - - - U U - - U - Lankadt kebelembe életet öntsetek! - - U U - U - U U - U - Mit érzek?... míg szólok, egy kis nyájas szellet U - - - - U - - - - - - Rám gyengén mennyei illatot lehellett. - - - - UU - U - U - - Suhogó szárnyával a fák árnyékinál U U - - - U U - - - U - Egy fűszerszámozott theátromot csinál, - - - - U - U- U - U - Melybe a gráciák örömmel repűlnek, - U - - U- U - - U - U A gyönyörűségnek lágy karjain űlnek; U U U - - - - - UU - - Hol a csendes berek barna rajzolatja U U - - U - - U - U - U Magát a hold rezgő fényénél ingatja. U - U - - - - - - - - U Egyszóval, e vídám melancholiának - - U U - - U - U U- - Kies szállásai örömre nyílának. U- - - UU U - U - - - Késsél még, setét éj, komor óráiddal, - - - U - - U U - -- - Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal: U - - - U - U - - U- U Úgyis e világba semmi részem nincsen, - U U U - U - U - - - - Mely bágyadt lelkemre megnyugovást hintsen; - - - - - U - U U - - - Mikor a világnak lármáját sokallom, U U U U - - - - - U - - Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom, U - - - - - - U - - - - Mikor az emberek körűltem zsibongnak, U U U - U - U - - U - - S kényektől részegen egymásra tolongnak. - - - - U U - - U U - - Bódult emberi nem, hát szabad létedre - - - U U - - U - - - U Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre? - - - - - - U - - U - U Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen, U- - U U - U- - U - - Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen. - - - U U - - - - - - - Mért szabtál hát határt önfiaid között; - - - - U - - UU- U - Ládd-é már egymástól mind megkülönözött. - - - - - - - - U U U - Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, U U U U U- - U - - - U Miolta a miénk nevezet elűle. U- U U U- U U U U - U Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált, - U U - - - - - - - - - Per és lárma nélkűl annyi embert táplált, U - - U - - - U - - - - S többet: mert még akkor a had és veszettség - - - - - U U U - U - - Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség. - - - - U - - U - - - - Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek, - - - - - U - U U - - - Nem született senki gazdagnak, szegénynek. - U U - - U - - - U - U Az igazságtévő határkő és halom, U U U - - - U - - - U U A másét bántani nem hagyó tilalom U - - - U U - U - U U - Nem adott még okot annyi sok lármára, U U - - U U - U - - - U Mert az elégség volt mindennek határa. - U U - - - - - - U - U Nem állott volt még ki a kevély uraság, U - - - - U U U - U U - Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság; - - - - - - - U U - U - S rozskenyérhéjból is karácsonyja legyen, - U - - - - U - - U U - Hogy az úr tortátát s pástétomot egyen. U U - - - - - - U U U - Nem bírt még a király húsz, harminc milliót, - - - U U - - - - - U- Nem csikart ki tőlük dézmát és porciót, - U - U - - - - - - U- Melyből boldogokká tudja őket tenni, - - - U - - - U - - - U Azaz tonkin fészket legyen miből venni. U - - - - - U - U - - U Nem bújt el a fösvény több embertársától, - - U U - - - - - - - - Hogy ment legyen pénze a haramiától, - - U - - U U U U U- - Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett, U - - - - - U - - U - - Mert gonosz erkőlccsel senki sem született. - U U - - - - U - U U - Nem is csuda, mert már a rétek árkolva, U - U U - - U - U - - U És a mezők körűl vagynak barázdolva; - U U - U - - - U - - U Az erdők tilalmas korlát közt állanak, U - - U - - - - - - U - Hogy bennek az urak vadjai lakjanak; - - U U U - - UU - U U A vizek a szegény emberekre nézve U U U U U - - U - U - U Tőlök munkált fákkal el vagynak pécézve. - - - - - U - - - - - U Te vagy még egyedűl, óh arany holdvilág, U - - U U - - U - - U - Melyet árendába nem ád még a világ. U U - - - U U - - U U - Te vagy még, éltető levegő! amelyen U - - - U - U U - U U U Indzsenéri duktus nem járt semmi helyen. - U - U - - - - - U U - Téged még, óh legszebb hangú szimfónia, - - - - - - - - - - UU Ingyen is hallgathat minden emberfia: - U - - - - - U - - UU S titeket, óh édes erdei hangzások, U U U - - U - UU - - - Hallhatnak a szegény pásztorok s munkások: - - U U U - - U - - - - Mikor a mesterség gyáva hangjainál U U U - - - - U - UU - A kényes nagyvilág fárasztó bált csinál. U - - - U - - - - - U - Óh, áldott természet! óh csak te vagy nékem - - - - - U - - U - - U Az a tetőled nyert birtokom s vidékem, U U U - - - - U - U - - Melynek én örökös főldesura lettem, - U - U U - - U U U - - Mihelyt teáltalad embernek születtem. U - U- U U - - - U - U
| A
A
B
B
C
C
A
A
D
D
E
E
C
C
C
C
C
C
C
C
C
F
G
G
H
H
A
A
I
I
E
E
J
J
K
K
L
L
C
C
B
B
M
M
H
H
N
N
O
O
B
B
K
K
I
I
P
P
C
C
Q
Q
D
D
R
R
F
F
L
L
A
A
B
B
G
G
C
C
E
E
R
R
G
G
B
B
C
C
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|