A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. január 19. 17:42 |
Ó csodálatos! Irtam én is róla blogot! Szegény cinegének nincsen cipőcskéje szegénynek!
Igy nem kelhet utra, itt marad nálunk, és mi hüségesen tápláljuk!
Nemesné
2012. november 28. 16:35 |
Ahogy olvasom e sorokat, eszembe jut hogy ezt az iskolában tanultam valamikor, régen. Nagyon kedves vers.
2012. november 28. 12:33 |
Erről a versről mindig eszembe jut a kisebbik lányom, aki ezt a verset 4-5 éves korában mondta el egy Mikulás ünnepélyen a munkahelyemen. Számomra ez egy nagyon szép és kedves emlék.