Szerző

Sántha Károly

evangélikus lelkész, költő és egyházi író

1840. október 22. — 1928. szeptember 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 402 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. november 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sántha Károly

A tölgyek alatt

"A tölgyek alatt", itt pihent Ő,
Lehajtva ősz fejét a költő;
Most ott pihen, hol örök csend ül,
A csendbe csík szent lantja csendül.

Szellő a dalt idáig hozza,
Sír, zokog a dalnok kobozza,
S lelket igéz — óh, mi van benne?
Ábrándos, égő honszerelme.

Hazát szeretni csak ti tudtok
Lánglelkü költők! S ha lehulltok
Csillag gyanánt a hon egérül,
Egész világ beh elsötétül!

Borong, borong az őszi este,
Sziget füvét harmat megeste;
Tölgy leveli fonnyadva hullanak —
Mit fonjak én meg koszorúnak?

Szemembe ime könyre-köny gyül:
Ragyogjon e köny drága gyöngyül:
Emlékeden. S áldjon sok öltő,
Boldog magyar hazán, óh költő!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!