Sántha Károly

Margit esküvőjén

I.

Kertedben a virágok
Kis fejőket lehajtják,
S halk, titkos hangon mindcsak
A nevedet sóhajtják.

Mely már kinyílott félig,
Kelyhök' bezárják újra,
Szomorúan tekintgetnek
Menyasszonykoszorudra.

Most kezdtek csak bimbózni,
S hervadtan epedeznek,
Szép szemüket lecsukják,
S könyeket permeteznek.

Itt bujkál a tavasz már,
Tapsolnak a faágak,
Kék szeme mosolyog már
A kedves ibolyának.

Te távozol s elbúvik
A kikelet, e tündér.
Az ibolyák keresnek:
Testvérünk, hova tűntél!

II.

Fehér liliom te,
Viruló virágszál:
A szemem harmatja
Kicsordul s reád száll -
Viruló virágszál.

Kedves kis leányom,
Koszorús menyasszony,
Fejedre az ég is
Áldást harmatozzon -
Koszorús menyasszony.

Mint fehér galamb állsz
A szent oltár mellett,
S imámba foglallak,
Szívemhez ölellek
A szent oltár mellett.

Lelkemből lelkedzett
Leányom, légy áldott;
Szerelem fájáról
Szedd a boldogságot -
Leányom, légy áldott!