Husvét ünnepén
Már ébredez s kél a virág sírjábul
És nyitogatja álmából szemét;
Ég-föld szépségén örvendezve bámul,
S azt súgja: oh mi édes, jó a lét!
Rég porló népek éltek újra s újra,
Itt Athén, Róma s Alexandria:
Csak rögöt érint az enyészet ujja,
Az eszme él, fenn kell maradnia.
Oh, szív halottja, drága szép reménység,
Édes boldogság, rég eltemetett:
Ne bántson, oh ne, a hitetlen kétség,
Hoz még reád az ég kikeletet.
Nyugvó halottak, megdicsőült szentek,
Ti, kiknek sírján köny s virág ragyog:
Nevetek ma áldottabb, drágább, szentebb,
Napján az Urnak, ki feltámadott.
Öröm, boldogság s élet ünnepében
Én sírni tudnék isten-igazán:
Mikor támadsz fel új életre, népem,
Boldogtalan, szegény pártos hazám!?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!