Zsigmond Ede Nem engedték... című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Nem engedték hogy megcsókoljam,
 U  -  -  -   -    -   - -  -   
mikor hosszú útjára indult,
 U -   -   - -  - U -  -    
s most nem tudom már azt sem, hol van,
   -    -   U -   -  -    -    -   U  
arcát lesem a fáradt holdban,
-  -   U U  U  - -    -   -   
s a szomorú esőben érzem
  U   U U - U - U  -  -  
könnyét, amely miattam is hullt.
 -   -   U -    U-  U  -   -     

  
Szavát ha hallom olykor éjjel,
  U -   U  -  U  -   U  -  -   
tüstén illan az irigy álom,
 -  -  -  U  U  U U   - -   
fakón, gyűrötten nézek széjjel
 U -     - -  -   - -    -  U 
a mindig más, idegen ágyon,
U  -  -   -   U U U  -  -   
s ijedten nevét kiabálom.
  U -  -   U -   UU - U   

  
Nem is értem hogy vitte lába,
 U  U  -  -   -    -  U  - U  
hogy hallgatott a lélekben víg
 -    -   U -   U  - -  -   -  
szomszédok vigaszos szavára,
  -   - -   U U  -    U - U  
hogy` nem feküdt le inkább csendben
 -     -   U -    U -  -     -   U 
a táncoló utcák sarába!
U  -  U - -  -   U - U  

  
S a város, amely vele nőtt fel,
  U  - U   U -    U U  -    U  
a házak és a templomok,
U  - U  -  U  -   U U  
a száz, lényével összenőtt hely
U   -    -  - U  -   U -    -   
nem ordított és nem szökött fel,
 U  -  - -   -   -    U -    -   
hogy megvédje az ámulót!
 -    -  -  U U  - U -   

  
Mert mondják: ámuló, nagy szemmel
 -    -   -   - U -   -     -  -  
rakosgatott a kis szobában,
 U -  U -   U  -    U - -   
s hogy jött a perc, nem félelemmel,
   -    -   U  -     -   - U -  -   
csak ahogy némán lép az ember
  U  U -    - -   -  U  -  U 
a végzet nem ismert nyomdokában,
U  -  -   U  -  -     -  U - U  
elment, őszen, gyöngén, soványan...
-  -    -  -     -  -    U -  U     

 
Én itt vagyok. S már néha jönnek
-  -    U  -      -   - U  -  -  
bohócruhás, nevető árnyak,
 U -  U -    U U - -   U  
és hívnak, hogy közéjük álljak.
-   -  -    -    U - U  -   -   
Velük megyek, ám híg örömnek
 U -   U  U   -   -  U -  -  
tűntén, ha magányba löknek,
 -  -    U  U -   U  -  -   
sokszoros súlya van a csöndnek.
 -   U -   -  U  U  U   -   U   

  
Hát így is eltörhet egy élet?
 -  -   U  -  -  U  U   - U   
- kérdem, s nem hiszem, ami történt.
   -  -      -   U  U   U U  -  -   
Ám régi, régi ismerősként
-   - U   - U -  U -  -   
tudón-szomorún rámhajol,
 U -    U U -   -  U -   
s igent bólint sokat tűrt ősök
  U -    - -    U -   -   - -  
hagyatéka, hű fájdalom.
 U  U - U   -  -  U U  
A

B

A

A

C

B

 9

9

9

9

9

9

A

B

A

B

B

 9

9

9

9

9

A

B

A

C

A

 9

9

9

10

9

A

B

A

A

C

 9

8

9

9

8

A

B

A

A

B

B

 9

9

9

9

10

9

A

B

B

A

A

A

 9

9

9

9

8

9

A

B

B

C

D

C

 9

9

9

8

9

8



















































































Alliteráció





Alliteráció