Szerző

Madách Aladár

költő, író, műkritikus, spiritiszta, Madách Imre fia

1848. január 1. — 1908. július 26.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 480 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. augusztus 3.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Madách Aladár

Régen, ó, be régen lebegnek előttem...

Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú pálmafái biztató reménynek.
Régen, ó, be régen minden reggel hittem,
Hogy bár kimerülve, este odaérek.

S minden áldott este elhagyott a nappal,
A hiú káprázat, s lerogytam a pusztán,
Csakis egy vigasszal, csak egy gondolattal,
Hogy kiszenvedhetek jövő hajnalig tán.

S minden új hajnalban a csalóka képlet
Ott lebegett újra biztatón előttem,
És én felzaklatva dermedő erőmet,
A kínszenvedésnek útjára ráléptem.

Eleinte léptem, aztán összeesve
Csúsztam a fövenyen, hogy mégis haladjak,
S fölemeltem fejem minden áldott este,
Hogy még egyszer lássam, azután meghaljak.

S minden áldott este eltűnik a nappal,
A hiú káprázat, s lerogyok a pusztán,
Csakis egy vigasztal, csak egy gondolattal,
Hogy kiszenvedhetek jövő hajnalig tán.

1880. december 3.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!