Havas Gyula Elégia című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
De nekiszaladtam,
 U  U U  U -  -   
Jaj, de messze hagytam
 -    U  -   U  -   U 
Az anyámat, apámat.
U  U  - U   U - -   
Nagy fények remegnek,
 -    -  -   U -  -   
Szépséges szemeknek
  -  - -    U -  U 
Éje alig ad árnyat,
- U U U  U  -   -   
Szomorú szivembe
  U U -   U -  U
Út már nem viszen be,
-   -   -   U  -   U 
Elhagyott már a bánat.
-  U  -    -  U  - U   

  
Nagy tenger szigetje
 -    -  -    U -  U 
Nagy-messze kivetve
 -    -   U  U -  U 
Nagy-egyedül ragyogva,
 U   U  U -   U  -  U 
Irigyen nevetve
U U  -   U -  U
Álmatag egekbe,
-  U U  U -  U  
Parti, szép távolokba,
 -  U    -   - U -  U  
Gőgös örök-éjjel
 - U  U U  -  -  
Vérehúlló kéjjel
 - U -  -  -  -  
Mered a csillagokba.
 U U  U   -  U -  U  

  
Tűnődés vagy álom
 - - -   U   - U 
Életen, halálon,
- U -    U - -   
Ritmusa a világnak,
 -  U U U  U -  -   
Vágy tájakra, nőre:
 -    - -  U   - U   
Bús tornyoknak őre,
 -   -   -  U  - U  
Néha-néha kiállnak,
 - U  - U  U-   -   
Szépszavú zengéssel
  -   U -  -  -  -  
Ködbe, messze, éjjel
 -  U   -   U  -  -  
Kósza verset kiáltnak.
 -  U  -  -   U-   U   

  
Jaj, a messze partig
 U   U  -   U  -  -  
Meghalkúlva hallik
 -  -  -  U  -  -  
Megkopva az avúlt szó.
 -  -  U U  U -     - 
Igazságuk állják
U U  - U  -   -  
Messze parti lámpák:
 -   U  -  U  -  -    
Mécsvilágok a múltból.
 -   U - U  U  -   -   
Monoton meséjük
 U U -   U - -  
Sír ködöt köréjük:
 -   U -   U - -    
Jaj, aki nem tanúlt jól!
 U   U U  -   U -    -   

  
Hová lett a fátyol,
 U -  -   U  -  -   
Mit csinált-virágból
 -    U -    U -  - 
Ezer boggal kötöttünk
U -   -  -   U -  -   
Rozsdáló aranyba?
 -   - - U -   U 
Ó, anyám, Aranka
-  U  -   U -  U 
Már el sem kell köszönnünk.
 -  -   -   -    U  -  -    
Csak állnak a lámpák,
  U  -   U  U  -  -   
Fejüket csóválják.
 U U -    - -  -   
Nő a tenger közöttünk.
 - U  -  -   U -  -    

  
Szélvésszel szaladtam,
  -  -   -    U -  -   
Jaj, nagy-messze hagytam
 -    -    -   U  -   U 
Az anyámat, apámat.
U  U  - U   U - -   
Nagy fények befednek,
 -    -  -   U -  -   
Szépséges szemednek
  -  - -    U -  U 
Éje már nem ad árnyat.
- U  -   U  U  -   -   
Szomorú szivembe
  U U -   U -  U
Út már nem viszen be,
-   -   -   U  -   U 
Elhagyott már a bánat
-  U  -    -  U  - U 
Elhagyott már a bánat.
-  U  -    -  U  - U  
A

A

B

C

C

B

D

D

B

 6

6

7

6

6

7

6

6

7

A

A

B

A

A

B

C

C

B

 6

6

7

6

6

7

6

6

7

A

A

B

C

C

B

D

D

B

 6

6

7

6

6

7

6

6

7

A

A

B

C

C

B

D

D

B

 6

6

7

6

6

7

6

6

7

A

A

B

C

C

B

D

D

B

 6

6

7

6

6

7

6

6

7

A

A

B

C

C

B

D

D

B

B

 6

6

7

6

6

7

6

6

7

7





Alliteráció



Alliteráció

Alliteráció

Alliteráció



























































Alliteráció

Alliteráció













Alliteráció











Alliteráció



Alliteráció



Alliteráció



Alliteráció