Szabó Endre Karácsonykor című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Mintha csak ma volna, úgy eszembe` van még,
 -   U   -   U  -  U  -   U  -  -   -   -  
Az asztalnál körben ült a kis család,
U  -   -  -   -  U  -   U  -    U -   
Kint a vihar tombolt, oda-odaverte
 -   U  U -   -  -    U U U U -  U
Ablakainkhoz a zúzos rózsafát.
-  U U-   U  U  - -   -  U -   
Fekete ruháju, gyászló özvegyasszony
 U U U  U - U    -   - -  U  -   -   
Magához vonta két árva gyermekét:
 U - -   -  U  -  -  U   -  U -    
"Mikor eltemettük szegény jó apátok`,
  U U  -  U -  -    U -    - U - -   
Ilyen rút idő volt odakivül ép`."
U  -   -  U -  -   U U U U  -     

  
Közelebb simultunk gyászoló anyánkhoz,
 U U -    U -  -     -  U - U  -   U  
A két árva gyermek: kis öcsém meg én;
U  -  -  U   -  -    U  U  -   U  -   
Nyugtalan szemekkel, néma félelemmel
  -  U -    U -  -    - U  - U -  -  
Csüngtünk könnyben úszó, bús tekintetén;
  -   -    -    U  -  -   -   U -  U -   
- De zördült a fenyő gyertya-fényes bokra,
   U  -  -   U  U  -   -   U  -  -   -  U 
A gyertyák fénye ránk víg derüt vetett,
U   -   -   -  U  -    -   U -   U -    
Szemeinkben a könny fénymosolyra vállott...
  U U-   U  U  -     -   U -   U  -  -     
Oh, a gyermek szive oly hamar feled!
U   U   -  -    U U -    U -   U U   

 
A karácsony-fának csecsebecsés terhét
U  U -  -    - -    U  U U  -   -  -  
Kis öcsém csacsogva számolá nekem;
 U  U  -    U  -  U   - U -  U U  
Én, mint az okosabb, megintettem őt, hogy
-    -   U  U U -     U -  -  U  -    U  
Imádkozni kell most: komolyabb legyen.
U -  -  U  -    -     U U  -    U  U  
Anyánk mosolyogva állott meg felettünk,
U  -    U U  -  U -  -    -   U -  -   
Összetett kezekkel mink letérdelénk...
-   U -    U -  -   -    U -  U -     
Oh, e szeretettel teljes pillanatnak
U   U   U U -  -   -  -   -  U -  -  
Ma is érezem még áldó melegét!
 U U  - U -   -  -  -  U U -   

  
Rég volt! Bár nagy idő nem volna az annak,
 -   -     -   U   U -  -   -  U U  -  -   
Ki az örömökből ki nem fogy soha,
 U U  U U -  -   U  -   -    U U  
De ah! annak a két árva kis fiúnak
 U U   -  U  U  -  -  U  -   U- U 
Ez volt legutolsó jó karácsonya.
-   -    U U -  -  -  U -  U  U  
Kis családjok fészkét vihar tépte össze,
 -    U -  -   -   -   U -   -  U -   U  
S üldözte őket a bajok tengerén,
  -  -  U - U  U  U -   -  U -  
Idegen szigetre menekült a testvér,
U U -    U -  U  U U -   U  -   -   
S messze tőle puszta partra estem én.
   -   U  - U  -   U  -   U -  U  -   

 
A karácsony estét most magamba` töltöm,
U  U -  U   -  -   -    U -  -   -  U  
Ülöm az emlékek fájó ünnepét...
U U  U  -  - -   - - -  U -     
Forró homlokom, ki megsimítsa, nincsen,
 -  -  -  U -    U  -  U -  U   -   U  
Arcom oly hideg, míg szemem könnyben ég.
-  U  -    U -    -    U -   -    U  -   
Hallgatok sötétben... az utcák havában
 -   U -   U -  U     U  -  -   U - -  
Tomboló vihar, a tél ekéje szánt...
 -  U -  U U   U  -  U - U   -     
Ilyen rút idő volt odakivül épen,
U  -   -  U -  -   U U U U  - -   
Mikor eltemettük szegény jó anyánk.
 U U  -  U -  -    U -    - U  -   
 13

11

12

11

12

11

13

12



12

11

12

11

12

11

12

11



12

11

12

11

12

11

12

11



12

11

12

11

12

11

12

11



13

11

12

11

12

11

12

11