Mintha csak ma volna, úgy eszembe` van még, - U - U - U - U - - - - Az asztalnál körben ült a kis család, U - - - - U - U - U - Kint a vihar tombolt, oda-odaverte - U U - - - U U U U - U Ablakainkhoz a zúzos rózsafát. - U U- U U - - - U - Fekete ruháju, gyászló özvegyasszony U U U U - U - - - U - - Magához vonta két árva gyermekét: U - - - U - - U - U - "Mikor eltemettük szegény jó apátok`, U U - U - - U - - U - - Ilyen rút idő volt odakivül ép`." U - - U - - U U U U - Közelebb simultunk gyászoló anyánkhoz, U U - U - - - U - U - U A két árva gyermek: kis öcsém meg én; U - - U - - U U - U - Nyugtalan szemekkel, néma félelemmel - U - U - - - U - U - - Csüngtünk könnyben úszó, bús tekintetén; - - - U - - - U - U - - De zördült a fenyő gyertya-fényes bokra, U - - U U - - U - - - U A gyertyák fénye ránk víg derüt vetett, U - - - U - - U - U - Szemeinkben a könny fénymosolyra vállott... U U- U U - - U - U - - Oh, a gyermek szive oly hamar feled! U U - - U U - U - U U A karácsony-fának csecsebecsés terhét U U - - - - U U U - - - Kis öcsém csacsogva számolá nekem; U U - U - U - U - U U Én, mint az okosabb, megintettem őt, hogy - - U U U - U - - U - U Imádkozni kell most: komolyabb legyen. U - - U - - U U - U U Anyánk mosolyogva állott meg felettünk, U - U U - U - - - U - - Összetett kezekkel mink letérdelénk... - U - U - - - U - U - Oh, e szeretettel teljes pillanatnak U U U U - - - - - U - - Ma is érezem még áldó melegét! U U - U - - - - U U - Rég volt! Bár nagy idő nem volna az annak, - - - U U - - - U U - - Ki az örömökből ki nem fogy soha, U U U U - - U - - U U De ah! annak a két árva kis fiúnak U U - U U - - U - U- U Ez volt legutolsó jó karácsonya. - - U U - - - U - U U Kis családjok fészkét vihar tépte össze, - U - - - - U - - U - U S üldözte őket a bajok tengerén, - - U - U U U - - U - Idegen szigetre menekült a testvér, U U - U - U U U - U - - S messze tőle puszta partra estem én. - U - U - U - U - U - A karácsony estét most magamba` töltöm, U U - U - - - U - - - U Ülöm az emlékek fájó ünnepét... U U U - - - - - - U - Forró homlokom, ki megsimítsa, nincsen, - - - U - U - U - U - U Arcom oly hideg, míg szemem könnyben ég. - U - U - - U - - U - Hallgatok sötétben... az utcák havában - U - U - U U - - U - - Tomboló vihar, a tél ekéje szánt... - U - U U U - U - U - Ilyen rút idő volt odakivül épen, U - - U - - U U U U - - Mikor eltemettük szegény jó anyánk. U U - U - - U - - U -
| 13
11
12
11
12
11
13
12
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
13
11
12
11
12
11
12
11
|
|