Garai Ferenc

Szeressük egymást

Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak angyalom.
Midőn epedve nézhetek rád
S feléd röppen szó ajkamon.
Midőn kezed enyémben érzem,
Bár hallgatunk oly csendesen,
Nem tudja senki csak mi ketten:
Szeressük egymást, kedvesem.

Titokba, félve néztem csak rád,
Egy szó sem hallszott ajkamon,
Suttogva, félve szóltam hozzád,
Ha volt rá néha alkalom.
Pedig oly sokszor mondogattam,
Mint kívülem tán senkisem:
Szeressük egymást mindörökké,
Szeressük egymást, kedvesem.

Most nyíltan járhatok hozzátok,
Most nyíltan kérdhetem: szeretsz?
Most nem kell félnem, hogyha olykor
Mosolygva rám is integetsz.
Ha ott ülök a közeledben,
Oly hallgatag, oly csendesen,
Egy szót se szólunk s mégis mondjuk:
Szeressük egymást, kedvesem.


Ha int az óra, búcsúzóra
És tőletek ha távozom,
Reád tekintek boldogsággal
És azt hiszem, hogy álmodom
Ott állsz előttem elmerengve,
Szivünk dobog szerelmesen.
És ajkunk némán csókba forrad:
Szeressük egymást, kedvesem!