Szerző
Zajzoni Rab István

Zajzoni Rab István

csángó költő

1832. február 2. — 1862. május 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1435 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. február 15.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Zajzoni Rab István

Ilyen kinos, ilyen hosszu...

Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta élek, még nem volt talán;
Az én barna, az én gyémánt kedvesem
Bársony ujja nyitva tartja a szemem.

Előttem leng bűvös bájos képivel,
Szólok szépen hozzá, de ő nem felel,
Semmit nem szól, csak mosolyog, csak nevet,
Tűzes szeme a szivembe lángot vet.

Dehogy hittem, hogy ily gyönge lehetek!
Dehogy hittem, hogy én még igy szeretek!
Tóba estem, nincsen a ki segitsen,
Isten veled, szabad ifju életem!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!