Írni! Írni! - erős hangon kiáltja rám valaki, - U - U U - - - U- U - U U U Ilyen erős parancsszónak nem jó ellentállani. U U U - U - - - - - - - - U U Ez a nagyúr, mint despota úgy lakik a lelkemben, U U U - - - U U - U U U - - - Parancsára millió sejt rezdül meg a fejemben. U - - U - U- - - - U U U - - Gondolatok, meseszálak megszületnek hirtelen, - U U - U U - - - U - - - U - Mézet szedek, mint a méhek, virágos szép réteken. - - U - - U - - U - - - - U - Láthatatlan kaptáromba összegyűjtöm csendesen, - U - - - - - U - U - - - U - Bánatomat, fájdalmamat mérsékeli rendesen. - U U - - - U - - - U U - U U Óh, de annyi mézet ki tud egy halomba gyűjteni, - U - U - - U U - U - U - U U Hogy az én magyar szívemet megtudja gyógyítani? U U - U - - U - - - U - - U U Írok, írok, mert fájdalmam ezalatt elcsendesül, - U - - - - - U U U - - - U - Kíntól vergődő beteg is morphiumtól szenderül. - - - - - U U - - U- - - U - Kínjaim nagyságát mérni csak a jóisten tudja, - U- - - - - U U U -- - - U Az írást, mint enyhítőszert bizonyosan Ő adja. U - - - - - - - U U U U - - U Írok, írok, mézcseppekkel porozom a szívemet, - U - - - - - - U U U U - U U Enyhülettel, szebb jövővel bíztatom a lelkemet. - U - - - U - - - U U U - U U Írás végén azonban még növekszik a fájdalom, - - - - U - - - U - U U - U - Hazafias forró könnyem soraimra hullatom. U U U- - - - - U U- U - U U
| A
A
B
B
B
B
B
B
C
A
D
D
E
E
B
B
F
F
| 15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
15
| | | |
| Alliteráció
|