Szerző

Ungvárnémeti Tóth László

magyar költő

1788. február 17. — 1820. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1634 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. április 16.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Ungvárnémeti Tóth László

A' szerencse.

Siket, 's vak a' Szerencse,
Nem hallja a' Könyörgést;
'S nem látja a' Könyörgőt;
Mellyért is állhatatlan,

'S bizonytalan Kegyelme.
A' mit csinált, le rontja;
A' mit kötött, el oldja;
A' mit rakott, le dönti;
'S a' mit viszen, le ejti.

Ugyan azt, ha kedve hozza;
A' Styx alá taszítja.
Másiknak annyi terhet,
'S málhát kötöz nyakába,
Hogy a' szegény Szarándok
Csak tétováz alatta.

Hogy így velem ne bánjék;
Mivel, ha kedve tartja,
Hogy bútyorát emeljék,
Tartson tevét magának;
Ha pedig tekézni kíván,
Tartson tekét magának.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ