Menyasszony lett a városunk,
U - - - U - U -
rajta az uj ruha,
- U U - U U
s e bús menyasszonynak a köd
U - U - - U U -
jólillő fátyola.
- - - - U U
Az ember ily fátylak között
U - U - - - U -
elveszti az eszét,
- - U U U -
s mint fuldokló az ég felé
- - - - U - U -
nyújtja fáradt kezét.
- U - - U -
De nem segít rajt senki sem,
U - U - - - U U
elnyelik mély ködök,
- U - - U -
s a sorsú födött elcsitul
U - - U - - U U
a világ, az örök.
U U - U U U
És tovább is uralkodik
- U - U U - U U
a csend, a gyötrelem,
U - U - U -
s magányos mécsesként vigyáz
U - - - - - U -
a pisla értelem.
U - U - U U
| 8
6
8
6
8
6
8
6
8
6
8
6
8
6
8
6
|
Alliteráció
Alliteráció
|