Köd
Menyasszony lett a városunk,
rajta az uj ruha,
s e bús menyasszonynak a köd
jólillő fátyola.
Az ember ily fátylak között
elveszti az eszét,
s mint fuldokló az ég felé
nyújtja fáradt kezét.
De nem segít rajt senki sem,
elnyelik mély ködök,
s a sorsú födött elcsitul
a világ, az örök.
És tovább is uralkodik
a csend, a gyötrelem,
s magányos mécsesként vigyáz
a pisla értelem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!