Szerző

Turcsányi Elek

író és költő

1889. május 28. — 1944. november 2.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 388 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2021. április 9.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Turcsányi Elek

Nászinduló

Kisirt szemekkel ébred rám a hajnal,
Sötét szobában oly szörnyű a csend
A messzeségből egy nászindulónak
Tépett zenéje a fülembe cseng.

Nászágyamon lehunyt szemekkel élem
Még egyszer át a nászelőttiséget:
A vágyakat-sovárgás templomában
Mindentigérő sejtelemmiséket.

Csukott szememből sósizű melegség
Lassan az ajkaim felé szivárog
A sejtésekre jött a bús valóság,
Az álmoknak lassan végére járok...

Sötét szememnek sűrű sátorából
Egy villanás a nászi ágyon át
És összetörnek fülsértő robajjal
A földreejtett álomamphorák...

Vasárnapi Ujság, 1912

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!