Uzsonnáznak. Csendes, derűs szobákban
U - - - - - U - U - U
a délutáni napsugár a bútorokra ferdűl,
U - U - U - U - U - U - U - -
halványkék abrosz ringat sok rózsaszínű csészét
- - - - - - - - - U - - - -
és apró kanalak ezüst virága szájukhoz ível
- - - U U U U - U - U - - U - U
és barna kávéillat mindent bepermetez.
- - U - -- - - - U - U U
Szavuk ha felszáll, nem zeng, sajog, nem éget,
U - U - - - - U - U - -
csak enyhe semmiségek zászlója, lágyan intő,
U - U - U - - - - U - U - -
kedves barátságot s tucatszerelmet lenget
- - U - - - U - U - - - U
és halk és graciőz, mint illatok zenéje
- - - U U- - - U - U - U
és nyúgodt nevetésük édes mosolyba halkúl.
- - - U U - U - - U - U - -
S a kertbe mennek aztán, vagy verandájukra kiűlnek
U - U - U - - - U - - - U U- U
és andalog tovább éltük szelíd folyója
- - U - U - - - U - U - U
s az alkonyat aranyhajója visz új vendégeket.
U - U U U - U - U U - - - U -
De búsak a szobák és lassan elborúlnak
U - U U U - - - U - U - -
s fájdalmas ablakuk kérdőn, kitárva bámúl.
- - U - U - - - U - U - -
Ó, édes, ismeretlen lányok, ó messzi szép fiúk,
- - U - U - - - U - - U - U-
bocsássatok nekem meg, ki míg ti kinn virúltok,
U - U - U - - U - U - U - U
árvúlt szobáitoknak sok fájó ablakán át
- - U -U - - - - - - U - -
az ájúlt bútoroknak csöndjébe vészt harangoz
U - - - U - - - - U - U - -
rikoltó, rút szavam s a nap bibor tüzében
U - - - U - U - U - U - -
szívem véres zászlóját sikoltva belengetem.
- - - - - - - U - U U - U U
| 11
15
14
16
13
12
14
13
13
14
16
13
15
13
13
15
14
14
14
13
14
|
|